3 7
Ma volt három hete, hogy itt vagyok! Mindenki azt kérdezgeti, hogy na ugyan, mondjam már, mik történtek velem. Gondoljatok bele, otthon, egy olyan helyen, ahol kiismerjük magunkat, még ott sem csinálunk olyan rengeteg dolgot három hét alatt. Hát, akkor én itt? 
Amióta itt vagyok, tulajdonképpen annyi történt, hogy berendezkedtem, próbáltam megismerni az itteni szokásokat, elkezdtem a sulit. Honvágy? Alakul…
Jó éjt!
| Posted in » Az eddigi legröhejesebb napom
7:45 - minden erőmet összeszedem (nekem reggel olyan nincs), hogy valahogy felnyissam a szemhéjaimat. Miután ez sikerült, olyan dolog fogadott, amitől azt hittem, elvéreztem a felébredésért vívott harcban és még mindig álmodom. Ha éjjel kitettem volna egy répát, meg két széndarabot, akkor bizony egy hóember kárörvendő vigyorgására keltem volna ki az ágyból. Nagyon durva, nemde?! Tegnap nem volt ugyan nyár, de azért láttam a napot többször. Erre ma, márc 25-én havazik.
9:05 - épp a harmadik kört teszem, ugyanazt a 4 utcát kerülgetve, parkolóhely után lesve. Ez még nem is lenne annyira idegtépő (de), ha nem látnám, hogy egy rahedli üres hely van. A kérdés jogos! Hogy akkor meg mit vesződöm ezzel. Ezek az okos friccek kitalálták, hogy a lakók(!) külön bejáratú parkolóhelyeire 7-10-ig és este valamikor nem lehet állni. Elvileg 9-re megyek a suliba. Ahogyan egy igazi magyar emberhez az méltó, persze rögtön az jutott eszembe, hogy azt az egy órát csak megúszom, addig úgy se nézi a kutya se. Felvilágosítottak, hogy a “Ne parkolj a Bewohner helyére, paréj!” dolgot bizony vérkomolyan veszik. Amit nem értek, hogy ha ez ennyire rohadtúl szükséges és jogos lenne, akkor miért áll majdnem teljesen üresen reggel 9 körül az összes lakóknak fenntartott parkoló?
10:30 körül Thomas Franz tanár úr bebizonyította a nem olyan régen általam postolt megállapítás ellentétét, miszerint a német nyelv nem hogy nem undorító, hanem vicces. A hangutánzó igékről volt szó egy nyelvtani fordulat kapcsán és a következő hangzott el, még most is röhögök, ha kimondom: miauen. Aki nem értené, annak röviden: ez annyit tesz, nyávogni. Aztán itthon elhangzott egy példamondat múlt időben, az még viccesebb: Ich habe nicht gemiaut. (Nem nyávogtam) Hát nem bef*sás?!
11:00 körül Herr Franz egy nevekkel kapcsolatos példát akart megosztani velünk, választott is egy német nevet: Fritz. Értetlenül néztek rám a többiek, miért kuncogok.
14:20 - 4 üdítő, 4 zsemle, 1 chips, 2 joghurt, 1 zacsistészta, 1 cs fasírtgolyócskák = 10,35 ajró (gyk: euró)
14:25 - 15:00 a sárga villám keresése, egy külső hőmérsékletű parkolóban kabát nélkül (reggel havazott, helló!), egy bevásárlókocsival, zötykölődős betonon. Frankón nem találtam az autóm, körbejártam 3-szor az egész parkolót, ami nem volt kicsi. Olyan közel volt a bejárat az elején, nem gondoltam volna, hogy meg kellene jegyeznem, hol parkoltam. De beállt mellém egy ML merci és az oszloppal összeesküdve eltakarták a Blitz-et. Végül sikerült. Ahány biztonsági őrt láttam az expedicíó során, vártam a tapsot, miközben pakoltam a csomagtartóba. (Ja, és plusz 1,5 ajró a parkolás az időtúllépés miatt. Peti lenni ügyes.)
23:25 - blog. Ebben nincs sok röhejes. (Nincs, mi?!) Jó éjszakát mindegykinek!
ui: még hétfőn a tél előtt, tavasszal csináltam pár képet (jó nagy séta, kb 100 kattintás), ezekből mazsolázgatok folyamatosan, íme pár.
addnyúposzt
Tudjátok mi jó dolog? Reggel f10-kor felkelni, csinálni egy teát, 10-től megnézni a gilmórgörlzt (gyk: Szívek szállodája), kicsit netezni, olvasgatni, ebédelni, punnyadni, vacsorázni, anyátokköztet nézni, netezgetni. Ezek pl nem rossz dolgok egy napra. Mindenképpen jobb, mint f8-kor kelni, és nyelvtanfolyamra menni, ahol frusztráltnak érzed magad kicsit és 12-ig ott lenni. De még ez is sokszor jobb, mint f7-kor kelni és munkábamenni és délutánig ott lenni. Ezúton üdvözlöm az összes müszist, akivel kölcsönösen szimpatikusak voltunk egymásnak!
(Most látom, hogy a sokadik bankban pille könnyű egy raklapnyi pénz. Ez gyanús.)
Pár kép.
funeral party budapest
Épp a címben említett kedvenc hangmás számom üvölt, és eszembe jutott, mekkorát buliztunk (már aki, oder nein coxy?! 
) az a38-on. És az utóbbi időkben, az uccsó corvintetős supernem is emlékezetes marad. És persze, nem csak a tombolás miatt…
“Nézed az arcom, ahogy menekülsz.
Funeral Party megy csak nekünk.” (http://www.youtube.com/watch?v=jAl1aghv53U)
szipp-szipp
Ma végre sütött a nap
Ma az ismerős orvoscsaláddal töltöttük a napot. Ismertem már őket, egy igen tanulságos estén már bemutatkoztak 2006-ban, ahol hirtelen összeverődött 10-12 ember, valaki odavarázsolt két asztalnyi kaját piát, és keresztbe-kasul 5 nyelven kommunikáltak az emberek. Anyu, apu erdélyiek, 4-5-6 nyelvet tökéletesen beszélnek, kb ugyanennyi témában orvoskodnak. Két lányuk van, akik 11 és 18 évesek, de már most 4 nyelven tudnak és értelmesebbek, mint sok felnőtt. A “felnőttek” elmentek bevásárolni, mi “gyerekek” szintúgy, de máshova. Én egész nap azzal voltam elfoglalva, hogy megtaláljam a kiutat azokból a bizonyos szemekből, de persze igyekeztem hasonló “tekintetlabirintust” felállítani. Asszem sikerült. Na, hazaértünk, megjöttek a szülők, egy csurig tele pakolt galaxy-val, ami nem kis autó. Az ősök Olaszországban tanultak, ergo olaszos beütések (harsány kommunikáció, jó kaják, mediterrán nyugodtság, stb…) jellemző náluk. Nos, az előételekhez egy 2m-es asztal köré ültünk le 7-en, és bizony “rablórömizni” kellett az asztalon a cuccokkal, hogy le tudjanak pakolni. Szárított paradicsom fűszeres olivában, articsóka, olivaboggyer, padlizsánkrém, pirítós, sonka, megmittomén, aztán főételnek román eledel, jó volt. Anya és lánya főleg németül tolják, úgyhogy ma hallhattam eleget. Egyre természetesebb megérteni, a dumálásban még várom a csodát, de már villognak a reménysugarak.
Egyébként, az első “munkám” ennél a családnál lesz, van egy szuperjófej, szuperaktiv Jack Russel terrierük, aki ellen egy szuper-kaparásbiztos kerítést kell összeütni a kertben körbe, aztán egy “lapraszerelt” faházat összeépíteni, undsoweiter, undsoweiter.
Ma este az első melankolikusabb. Ö bit of honvágy, hörpintenék néhány hosszúlépést a gödörben.
Miért undorító a német nyelv…
Most találtan a Spiegelben: “Wohlfahrtspflege”. Számoljunk csak; Wohlfahrtspflege, 7, azaz hét mássalhangzó egymás mellett. A szó egyébként a következő szókapcsolatban fordult elő, csak, hogy fokozzam a dolgot: “die Berufsgenossenschaft für Gesundheitsdienst und Wohlfahrtspflege”. Jesszus, mire vállalkoztam!?! (A cikk arról szólt, ez viszont vicces, hogy a mostanában divatos Crocs csupaműanyag pacsker veszélyes bizonyos helyszíneken, pl egy kórházban egy nőcin feltöltődött és összezavart néhány pacemakert, meg lélegeztetőt. :))
Voltam erre arra…
Igen, ezeket most egymás után írom, de csak mert most indult be ez a marhaság. Később nem leszek ilyen szorgalmas szerintem. Szóval kedden volt egy kis otthonról hozott bizniszem egy Frankfurttól kb 60 km-re fekvő kisvárosban. Futárkodtam egyet. De mindegy is ez. A lényeg, hogy jó másfél órát ott voltam, a végén pedig közölték, nem értik minek járok én nyelvsuliba, hiszen tök jól beszélek németül. Na, ezen meglepődtem. De igaz, hogy ha van miről és van miért beszélni, akkor sokkal könnyebben jön, mintha suliban valami kamu kérdésre kellene erőlködnöm. Ami vicces, hogy elköszönés után visszamentem megkérdezni, hogy ha már erre (arra) járok, van-e valami, amit érdemes megnézni. Akkor a fickó már nem volt ott, a középkorú, annyira nem szép, de kedves hölgy pedig útbaigazított, majd közölte, hogy ha van kedvem hívjam fel, egy kávéra simán összefuthatunk, persze nyelvgyakorlás szempontjából. Bár a németben a nyelv és a nyelv, amire másodszorra gondoltatok nem esik egybe, mégis azt hiszem, hogy ő jobban szeretné azt a kávét, mint én.
Hazafelé útba ejtettem Wiesbadent (Hessen tartomány fővárosa), de csak két órácskát voltam ott. Gyönyörű város! De tényleg. Képzeljétek el az Andrássy utat, csak nagyobban, tisztábban és mindenhol. Ízléses régi villaépületek, hibátlanul rendbe hozva az utca két oldalán. Emellett nagy terek. Tényleg jól néz ki… Egy bevásárló ház tetején sikerült leparkolnom, ahol olvastam, hogy ha érvényesíted a chip-et valamilyen vásárlással, akkor 1 euróért 2 órát parkolhatsz. Na, mondom, úgyis szomjas vagyok, veszek egy bambit. Persze élelmiszerbolt sehol, ruhák, könyvek, parfümök, műszaki cikkek. Mondom remek és épp indultam volna elmenekülni, az amúgy horror parkolási díj elől, amikor megláttam őt:
http://www.logitech.com/index.cfm/mice_pointers/mice/devices/4335&cl=hu,hu
a vöröst! “A vörös a gyengém”… Mindenképpen kellett vennem egy egeret, de szokásomhoz híven problémáztam rajta, hogy melyik legyen. Aztán megláttam ezt a szépséget és már számoltam is le a néninek a 39,90-et, ami tulajdonképpen csak 37 körül volt, ha beleveszem, hogy spóroltam a parkolással. Így tudtam kényelmesen sétálni egyet a belvárosban. (Az egérrel kanapén, sötét pokrócon huzigálva is egy %-okénként tudom állítgatni a csúszkákat ps-ben! Ezen azért én meglepődtem.) Szóval Wiesbaden klassz, ha több időm lesz, egyszer megnézem alaposan, most csak néhány képet teszek fel, amiket ott csináltam, nagy része nem feltétlenül “utikönyv-fotó”.
Második (nyelvsuli és hétköznapok)
Hello,
Vége az első nyelvsulival megspékelt hétnek. Igen érdekes. Kicsit fura, hogy minden másnap a délelőttömet pad mögött töltöm ismét. Kicsit frusztráló ugyan, hogy körülöttem mindenki ontja magából a német hablatyot én meg alig alig tudok megszólalni. De mentségemre; a csoporttársaim valóban azon a szinten vannak, amire járnak és általában másfél, két, három éve itt élnek No-ban. ez bizonyára sokat segít nekik. Érdekes, de olvasni viszont nem tudnak rendesen. Akadozva, rossz kiejtéssel megy csak. Illetve a nyelvtanban is bizonytalanok, ha tudatosan kell használni. Mondjuk ez érthető. Én otthon módszeresen megtanultam a nyelvet ők pedig megtanulták itt használni. 16-an vagyunk a csoportban, rajtam kívül egy koma van csak, ő Iván Kazahsztánból és nem szimpatikus. Hátrazselézett haj, vörös munkáskéz, kopott farmerdzseki, borostás, fenyegető arc, szerintem vmi zöldségesnél dolgozhat, vagy uzsorakölcsönökkel foglalkozik. A többi mind csaj. 20-as, 30-asok. Többeknek gyereke van már. Nagyon érdekes élmény ez a nemzetközi légkör (Pakisztán, Lengyelo, Ukraina, USA, Litvánia, Marokkó, Japán, Franciao, sok helyről jöttek). Az elhangzottak kb 90%-át értem, persze ez nem igaz minden szóra, de úgy általánosságban igaz. Furcsa, hogy bár nem aktivkodom mégis teljesen megszűnik a magyar nyelv. Egyszerűen nincs miért használni, még gondolatban sem. Nem hangzik el magyar szó, nem lehet a szomszéddal magyarul hülyéskedni, mint az otthoni tanórákon, még gondolkodnom sem kell magyarul. Persze, ez evidensnek tűnik, de átélni akkor is egy különleges élmény. Két részletben nyomjuk, 9-10:45-ig, aztán 11-12 ig. A szünetben ahelyett, hogy próbálnék csevegni általában elvonulok egy kávéra (ezt a rossz szokásomat hamarosan levetkezem - oh be szíp magyaros), bár ma a tanárbácsit nem tudtam lerázni, úgyhogy csacsogtunk egy keveset Budapestről, a tömegközlekedésről, meg bla-bla. Arról panaszkodott, milyen drága a bérlet. Egyébként, tényleg drága. Frankfurt zónákra van osztva tömegközlekedési szempontból és az, amelyik “kell”, az 73 euró. Ez nem kevés. De ha arányaiban hasonlítjuk össze a magyar viszonyokkal a fizetésekhez képest, akkor még mindig jobban járnak a friccek, mint mi odahaza, hiszen míg otthon az átlagkereset mondjuk 120ezer Ft és ennek kb 8%-a a havi bérlet ára, addig itt olyan 1700-2100 euró az átlagkereset, aminek a 73 euro még mindig csak 4%-a körül van. Ma kidobtam a papír kávéspoharamat, ami 70 forint mínuszt jelent, ugyanis itt mindenre betét van. Pfand, így hívják itt. De egy büfés papírpohárra is?! Ezt meg kell még szoknom. A suli egyébként a Volkshochschule, ami nem csak nyelvet tanít, tulajdonképpen ez ahogyan fordítanánk népfőiskola. Ezért ez a kurzus 265 euróba kerül, míg valami hasonló egy Berlitznél, vagy Göthe Intézetnél 2500-3000 euró. Nem, nem írtam el…
Ami a nagy hír; az elmúlt napokban bevásároltam, főztem, mostam! Igen, ez így 26 évesen nem nagy dolog, de ismertek, úgyhogy lehet ámulni a képeken. A sárga villám rendíthetetlenül és magyar rendszámával büszkén “világít” az utcán. Autózni lehet, semmi különös. A németek kicsit arrogánsak, de nem vészes.
Első
Hello Mindenki!
Akik idetévedtetek, tudjátok, hogy mi újság velem, épp világlátok. Igyekszem a jövőben minél több képet és érdekességet megosztani veletek. Na, hogy mi is volt eddig. 5-én csütörtökön acsfattal elindultunk reggel f10 kor Budaörsről. 5-ször álltunk meg, így sikerült 11 óra alatt kijutni. Iszonyat takony idő volt. Másnap voltunk a városban, ebédeltünk japán étteremben. Ez igazán érdekes hely. Kis pandamacik vékony hangon németül próbálnak beszélni. 2-3 nm-es sütőlapok vannak, ezeket lehet körbeülni. Csing Huan Csang pedig érkezik és olyan mutatványt levág, hogy elszédülsz. Egy kanálszerű cuccal tologatja a falatkákat és ha kell, ha nem veri az ütemet. Úgy forgatja a kést, mint valami westernhős a colt-ot. Felmentünk a hétvégén egy bazi nagy toronyház tetejére is, ahonnét szépen látszik a város (Helaba, 5 euro / fő). Érdemes megnézni a lift kijelzőjéről a fényképet…
Hétfőn elmentem a nyelvsuliba tesztet írni, meg beiratkozni. Kb nem tudtam megszólalni, de az írásbeli cucc egészen jól sikerült. 10 év után pff. Lényeg, hogy se azon a szinten, amire a teszt utalt, sem a következőn nem volt már szabad hely, úgyhogy kettővel az amúgy is csak elméleti tudásom feletti szintre tudtam jelentkezni. Na, mindegy, meglássuk. Kedden acs hazasihuhuzott. Aznap takarítottam, berendezkedtem, átpakoltam a szobám (majd teszek fel képeket erről is). Az idő, hát, akik ismernek, tudják, hogy mit jelenthet, ha azt mondom, érfelvágós idő van. Kétszer sütött a nap mióta itt vagyok, de az itteniek bíznak abban, hogy kopogtat a tavasz.
Frankfurt fura város. Állítólag a lakosok csak kb 40%-ának van echte német útlevele. Ez azért sokat elmond. Több kis városból állt össze végül egyébként. Mindegyik városrésznek megmaradt a saját aprócska központja. A város belsejében, amit a Majna oszt ketté (folyó, fű, járda, fű, tehát tényleg a folyó partján tudsz kolbászolni, nem úgy mint otthon Pesten vagy éppen Budán a Dunánál) a modern és a régebbi építészet keveredik, de harmonikusan. Toronyházak, azok vannak. Általában mind bank épületek. Itt van pl az európai központi bank épülete is. Nem olcsó város, ellenben drága. Bár, ahogy vesszük. Egy külső kerületi aldi-ban, lidl-ben tényleg jó minőségű cuccokat lehet nagyon baráti áron, kb mint otthon venni. A szolgáltatások horror áron vannak, illetve van néhány utca a belvárosban, amiben már unásig parkolnak a porshe-k, meg a mercik, na, ott mondjuk vannak drága holmik.
(A képek valószínűleg így lesznek a jövőben is, a posztok végén összegyűjtve. Rákattintva természetesen nagyban is megnézhetitek őket.)
