PHOTOLAB - fotózás, fotóeditálás - retusálás

Újabb “tények” Frankfurtról

A napokban átéltem néhány olyan szituációt, illetve láttam olyan dolgokat, amiket érdemesnek tartok postolni. Például pár napja tankoltam. Bementem, az egyik pénztár volt csak nyitva. Előttem egy ember, aztán mögém beállt egy hölgy. A másik kasszánál szólt a néni, hogy oda is lehet menni, na mondom, ez bukó, hiszen a hölgy mögöttem éppen akkor ért oda, majd biztos rárongyol. Nézek bután a fejemből, mögöttem a nő kedvesen, mosolyogva megszólal, hogy miért nem megyek. Mosolyogtam rá, lerendeztem a számlát és miután végeztem, megköszöntem neki, hogy előreengedett, vagy mit. Tényleg mit is? Hiszen én voltam ott, vártam a soromra, természetes, hogy én következem. Itt. Otthon nagyon nem. A néni meglepetten mondta, hogy szívesen, bár szerintem fogalma nem volt, hogy mit köszöntem meg neki.

 Tegnap, a Nordwest Zentrumban ebédeltünk. Ez olyasmi, mint otthon a westend, vagy az árkád, csak mégsem. Nem kifejezetten zárt épület. Ez jó nyáron, mert valamennyire szellőzik, télen pedig azért jó, mert nem kell levenned és cipelned a kabátot, sálat, sapkát, pulóvert. Na, ami a lényeg, hogy egy igen fontos helyet ismertem meg, ez pedig a Thai Express. Igen finom és igen nagy adag kaja, igen jó áron, igen gyorsan. Kajahely 1, memorizálva. Ahogy ott mászkáltunk üzletekbe, bementünk egy patikába, ami inkább tűnt, valami hangulatos termékbemutató-központnak, mit patikának. Kellemes illat, ragyogó, de nem zavaró tisztaság, polcokon végig kirakva a színes termékek, mosolygó eladók. Persze ne legyen ott soha dolgunk, de érdekes, hogy nem meghalni megyek be egy gyógyszertárba, mint otthon. Egyébként a mosolygó eladókról jut eszembe, hogy furák a németek. Nekem úgy tűnik, hogy sokkal távolságtartóbbak, ridegebbek, mint pl a magyarok. Udvariasak, pontosak, de néha olyan érzése van az embernek, hogy ez csak munkaköri kötelesség, pláne az eladóknál.

Ma, különös élményem volt a suliban is. Mivel igen nemzetközi a csapat, ezért gyakori, hogy bizonyos megjegyzendő szófordulatokat, fontos szerkezeteket úgy próbál megtanítani nekünk Herr Franz, hogy végigkérdezi, hogy nálatok és nálatok és nálatok ezt hogy mondják, létezik-e ilyen. Ma bizonyos igék árnyalatnyi különbségéről volt szó, és a mesélni, elmesélni ige került sorra, amit ismét végigkérdezett. Az óra végén jártunk már, lassan 3 órája csak németül kommunikálunk, a fejemben is, és bizony, mikor rám került a sor, el kellett gondolkodnom, hogyan is mondjuk mi ezt. Az első meglepetés ekkor ért, mikor feltűnt, hogy bizony nem jut azonnal eszembe. A második pedig akkor, amikor kimondtam. Kb 15 ember figyelt, kimondtam magyarul valamit, és tudtam, hogy senki nem érti. Ez igazán furcsa érzés. Saját gyönyörű anyanyelveden mondasz valamit, úgy, hogy tudod, hogy figyelnek, de senki nem fogja megérteni, te vagy az egyetlen, aki tudja mit mondtál. Mondhattam volna azt is, hogy tetőcsomagtartó, bármit mondhattam volna. Nagyon érdekes.

Hazafelé, megéheztem, és emlékeztem, hogy már a város széle felé, közel láttam egy kebap-ost (otthon gyros-ost). De csak kicsit kavarogva tudtam balra kanyarodni a főútról, ezért néhány szomszédos utcát is végigjártam. Ez a városrész régebbi negyede, szűkebb, kihaltabb utcák. Találtam két pizzériát, két kebap-ost. Na, kiválasztottam azt, amelyikhez közelebb parkoltam. Nem volt túl bizalomkeltő, de mint tudjuk, az ilyen helyeken adják a legjobb kajákat - épp úgy, mint otthon. A hely nem volt túlbonyolítva, egy üvegajtó, mellette a választék kifüggesztve. Belépve azt hittem, hogy ez valami időkapu és most visszarepültem 1970 környékére. Rettenet csúnya barna lambéria a falon, egy fém pult, egy zsíros laptop és három bárszék, na meg egy pénztárgép, ennyi volt a bútorzat. Na és persze abdul és bagdad a két koromfekete, fickó. Az egyik fekete bőrdzsekiben támaszkodott a pultnál és napilapot olvasott. Felnézett elvigyorogta magát, majd megkérdezte, miben segíthet. Elmondtam neki, hogy elvinnék egy pizzát, ilyet és ekkorát. Azt mondta rendben, majd szólt a kétszer olyan szőrös barátjának, aki szintén megkérdezte, hogy mit kérek. Na, most a fickók nagyjából egy méterre álltak egymástól, ezért nem feltétlenül tartottam volna indokoltnak elmondani még egyszer, hogy mit szeretnék, de mivel nem kívántam feltétként végezni a saját pizzámon, ezért nem ellenkeztem. Rendben, 10-15 perc. Na, mondtam visszajövök, mondták semmi probléma. Ezalatt elmentem kicsit bóklásztam, csináltam néhány képet. Visszamentem, nem túl nagy bizalommal a tökéletes ebéd iránt, de már nem akartam tovább keresgélni, egyszerűen éhes voltam. Na és ami ezután jött! Mosolyogva fogadott az újságolvasós török kolléga - ez már gyanús gondoltam magamban. Hozta a dobozt, benne a pizzám, majd közölte, hogy ma különleges akció van, 6,80 helyett 5,20. Hogy miféle algoritmus dobta az agyába ezt az összeget azt nem tudom, de nem is érdekelt, olcsóbb lett a kaja, mint vártam. Szívélyesen jó étvágyat kívánt, és mondta, hogy várnak máskor is, szép napot. Na, a kocsiban az volt az első, hogy belenéztem a dobozba és te! a kaja jól nézett ki! Frankón. Büszkén és diadalittasan siettem haza, mielőbb benyomni az ebédet. Innentől semmi érdekes, a pizza finom volt, igen finom. Tanulság: Habe keine Vorurteile vagyis ne légy előítéletes! Kajahely 2 memorizálva.

Apropó pizza. Még egy apró matekot megosztanék Veletek. Elmászkáltam egy Pizza Hut előtt. Lecsekkoltam az árakat. Átlag 12 euró egy pizza. Számoljunk egy kicsit. 12 euró, az ugye olyan 3600 ft körül van. Ami ugye bazi sok egy pizzáért. Nade! Ha a bérletes példához hasonlóan megnézzük a dolgot, mondjuk ezúttal 150 ezer ft átlagkeresettel számolva, a pizza árát kb 1600 ft-ra belőve, azt kapjuk, hogy a magyar átlagkereset 1,07 %-áért tudunk venni egy kört a Hut-ban. Ha a német átlagkeresetet 2000 eurónak vesszük, akkor (12 euró) a német átlagkereset 0,6%-áért kapjuk meg ugyanazt a kaját…Jó étvágyat!

Holnap városnézésre megyünk, márhogy ilyen szervezett, két lábon járó adatbázissal megspékeltre, remélem jó idő lesz, jókat mesél, és tudok néhány jó képet csinálni. Jó éjszakát!

ui: képek később

ui2: http://www.youtube.com/watch?v=Oca_d3y4fLc